Út a boldogsághoz – Boldog Vég

Délután elmentünk Gabrielhez, aki megállapította, hogy két hónapos terhes vagyok. Egyelőre azt még nem tudta megállapítani, hogy milyen nemű majd csak két hónap múlva, a vizsgálat után hazamentünk készülődni. Pontban nyolcra az összes testvér ott volt nálunk. Mindegyikük örömmel fogadta a hírt, hogy jön a kis Wahrt.

Night mellett ott állt Beth is, akin látszott, hogy megviselte az átváltozás. Ahogy köszöntöttek minket felküldtem Nightot hogy fektesse le Bethet de Beth nem volt hajlandó pihenni. Elmentünk be az étkezőbe ahol leültünk. Az asztal már szépen meg volt terítve. Félix- Wahrt szolgája – meg felszolgálta az ételeket, ami nem kis mennyiség volt, tekintve, hogy a testvériség tagjai nem „kis emberek”.

A főétel előtt Wahrt feláll mellőlem és megemeli poharát.

- Emelem poharam kedves páromra, aki nélkül nem tartanánk, ott ahol tartunk. És aki megajándékoz egy utóddal. – mondja, mire mindenki mosolyogva megemeli poharát és iszik.

Wahrt visszaült és megcsókolt. Éjfélig voltak ott a fiuk és Beth. Utána már kettesben hagytak minket ünnepelni, minek mi csak örültünk. Bevonultunk a hálószobába és végigszeretkeztük az éjszaka maradék részét. Reggel meg indultunk az iskolába ugyan kicsit késve értünk be, de hát istenem…

Wahrt második órában összehívott minden diákot és közölte velük, hogy ha még valaki kezet emel rám saját kezűleg öli meg. És elárulta, hogy valójában kik is vagyunk így elvárja a tiszteletet mindenkitől.

Csak repültek a hónapok én meg egyre jobban gömbölyödtem. Három honapja nem engedi Wahrt hogy harcművészetet tanítsak. Egyre jobban féltett, folyton mellettem volt, ha tehette.

Már az utolsó hónapokban jártam. Épp órát tartottam mikor elkezdett fájni a hasam. Azonnal leültem és hívtam Wahrtot aki rögtön ott termett. Felkapott a karjaiba és Gabrielhez teleportált, aki már várt.

Hosszú és fájdalmas szülésem volt de Wahrt végig ott állt mellettem és fogta a kezem. A végén mikor felsírt a kicsi mindketten megnyugodtunk. Gabriel miután betakarta a kicsit a karjaiba rakta. Wahrtnak tényleg igaza volt, fiúlett, aminek nagyon örült. Az apja után a Wahrt nevet kapta.

Így éltünk boldogan mi hárman és a testvériség tagjai, akik beköltöztek hozzánk. 

The End

Út a boldogsághoz – Terhesség

Egy hét múlva mentünk vissza Erdélybe. Még egy napig minden úgy folytatódott, ahogy eddig. Egy hónap alatt fejezték be a felújítást és az építkezést. Akkor kiiratkoztam a suliból és mindannyian odaköltöztünk Magyarországra. Wahrt úgy intézte, hogy én is Taníthassak.

Elég keresett lett a suli vámpírok körében, egy hét után már kétszáz fölé nőt a tanulók létszáma.

Biológiát és harcművészetet tanítottam. Eleinte nem tiszteltek, de mikor látták mire vagyok képes, megváltoztak. Egyre jobban megkedveltek és tiszteltek.

Most is épp órát tartottam, de olyan rosszul lettem, hogy valami nem stimmelt, így egyikük elment szólni Wahrtnak, aki rohant hozzám és elvit az irodájába. Ott lefektetett a kanapéra. Pár perc múlva már sokkal jobban voltam, így felültem. Wahrt ott térdelt mellettem, láttam rajta, hogy aggódik. A vámpírok nem szoktak csak úgy rosszul lenni.

Mikor jobban lettem kicsit megkönnyebbült. Felült mellém a kanapéra.

- Jobban vagy? Nagyon sápadt voltál. mi bajod van? Hívjak orvost? - kérdi, illetve hadarja.

- Már jól vagyok. Nem kell orvos. Én nem tudom mi volt ez, illetve… lehet, hogy… - be se fejeztem, Wahrtnak már fülig ér a szája, majd eltűnik. Pár perc múlva jön vissza, kezében egy kis dobozkával, amit nekem ad. Egy terhességi gyorsteszt volt, mivel bevonultam a mosdóba. Amilyen gyorsan csak tudtam, megcsináltam, majd vártam, vártam és vártam.

Mikor letelt az öt perc, ami számomra óráknak telt, felkaptam a tesztet, amin két piros csík volt, tehát terhes vagyok.

Kimentem Wahrthoz, aki már tűkön ült. Kezébe adtam a tesztet és lehuppantam a kanapéra. Kicsit ez most váratlanul ért, de örültem neki.

Wahrt csak nézte a tesztet, majd mikor felfogta odajött hozzám, felkapott és megpörgetett. Nagyon örült neki, hisz már nagyon idős és még nincs gyereke.

Ahogy lerakott lehajolt a hasamhoz, felhúzta a felsőm és megcsókolta a hasam, amin nem csak én mosolyogtam.

- Szeretlek. - mondja és megcsókol

- Elmenjünk haza?

- Nem lehet, még óráim vannak.

Azt el is felejtheted, hogy hagylak így harcművészetet tanítani. Max úgy hogy nem veszel rész a harcokban! - mondja

- Rendben. - sóhajtok

- De ez is csak addig, még nem kezd nőni a hasad. Ha meg rosszul vagy, szépen bejössz ide és ledőlsz pihenni egyet!

- Jó, de most akkor visszamegyek órát tartani. - mondom, de ahogy befejeztem mondatom, ki is csengettek

- vagy nem. - mondom és leülök.

- Délután, ha végzünk, elmegyünk Gabrielhez, ő majd megvizsgál. Milyen órád lesz?

- Harcművészet. Miért? - kérdem

- Nekem is helyettesítenem kell Nightot. Most telefonált, hogy nem tud jönni, mert Bethnél elkezdődött az átváltozás. - sóhajt

- Összevonjuk a két órát, úgy neked is könnyebb lesz.

- Rendben. - adom be a derekam

- De menjünk.

Az óra elég jól ment, egészen a végéig, amikor egy srác Wahrt csoportjából, elkezdett nekem visszaszájalni, mikor rászóltam, hogy nem jól csinálja. Elkértem az ellenőrzőjét, mire nekem akart rontani, de Wahrt hirtelen előttem teremt. Megfogta a srác nyakát és akkora erővel dobta el, neki a falnak, hogy az megrepedt. Wahrt ezután se állt le odasétált hozzá és nyakánál fogva megemelte. Másik kezében már ott volt egy tőr, ami csak a testvériség tagjainak van. Elkezdte vagdosni a srácot. Nem túl mélyen, de eléggé ahhoz, hogy fájjon neki. A végén odaálltam Wahrt elé és megfogtam a csuklóját, amivel a srácot tartotta.

- Enged el. - kérem, de nem csinál semmit

- Hallod! Nem bántott és te is tudod jól, hogy nem tudott volna! - mondom, mire lemondóan sóhajt és leteszi, majd átöleli a derekam.

- Ha megtudom, hogy valamelyikkőtök csak egy ujjal is hozzáért, saját kezűleg ölöm meg!

- mondja

- Neked meg ez volt az utolsó húzásod! - néz a srácra dühösen.

- ,,Ha" megtudja. - mondja gúnyosan egyik haverja.

- Hidd el, előbb meg tudom, mint te elhagyod a termet. Mindent érzek, amit ő érez és hallom a gondolatait! - mondja és még jobban magához szorít.

Nyugodj, meg és ne szoríts ennyire! - kérem, de nem nyugszik meg.

- Menjünk az irodába, ott majd lenyugtatlak. - mondom fél mosollyal az arcomon, mire ő is elmosolyodik, és bólint.

- Az órának vége! - kiabálók vissza, mielőtt eltűntünk.

Wahrt irodájában voltunk a következő pillanatban. Úgy, hogy én már a kanapén feküdtem, ő meg fölöttem volt. Akaratával még bezárta az ajtót, majd megcsókolt.

Csókjaival egyre lejjebb haladt. Letépte rólam a felesleges ruhákat, majd melleimet kezdte csókolgatni, szívogatni, mire én csak nyögdécselek. Befeküdt a lábaim közé és, és combom belső felét borította csókokkal, arra ügyelve, hogy ágyékomhoz véletlenül se érjen hozzá!

Már vergődtem alatta, mikor nyelvével végigsimított ágyékomon. Sok nem kellet hozzá, még párszor meg ismételte, mire elélveztem. Ezután felültem és őt fektettem el. Csókokkal borítottam az egész testét, majd kezembe vettem kemény férfiasságát. Először csak a kezemmel simogattam, majd végighúztam nyelvem rajta, mibe beleremegett. Lassan a számba vettem az egészet és úgy kényeztettem. Wahrt nem bírta sokáig, felült és magára húzott, én meg magamba vezettem férfiasságát. Mindketten hátravetet fejjel nyögtünk fel. Órákon keresztül szeretkeztünk így Wahrt, mikor valaki kopogott.Wahrt csak morgott és nem akart ajtót nyitni, de a kopogás csak nem maradt abba így felkelt felvette a nadrágját és ajtót nyitott, de arra ügyelt, hogy engem ne lehessen látni.

- Mit akarsz?! – morog az illetőre

- Csak bocsánatot akarok kérni öntől és Angel tanárnőtől is. – mondja lehajtott fejjel.

- Nem érdekel a bocsánatod Matt, egészen addig, míg nem gondolod komolyan. Az apád parancsolta, meg hogy kérj bocsánatot. Nem önszántadból jöttél. A következményekről, majd még beszélünk. Holnap várom a szüleid! És most menj órára! – morogja és rávágja az ajtót.

Két óra múlva már mindketten csak feküdtünk a kanapén meztelenül és pihentünk. Pont elkezdtünk felöltözni mikor valaki kopogott. Gyorsan magunkra kaptuk a maradék ruhákat és kinyitottam az ajtót. Markus volt az, Matt apja, aki a testvériség tagja. Csak maghajlással köszönt majd leült a vele szemben lévő fotelbe. Odasétáltam Wahrt mellé, aki a derekamnál fogva az ölébe húzott.

- Mit akarsz Markus? – kérdi Wahrt, de derekamról nem veszi le kezét.

- Mattról akarok beszélni. – sóhajt

- Felhívott, hogy minden ok nélkül nekimentél. Többet nem mondott, de gondolom ez nem egészen igaz így.

- Hát nem. – sóhajt ő is – Matt nem tud, viselkedi, visszabeszél, nem tisztel senkit! És azért „mentem neki”, mert meg akarta támadni Angelt, azért mert elkérte az ellenőrzőjét.

- Értem. És köszönöm hogy ilyen irgalmas voltál. A törvény szerint halállal kellene lakolnia.

- Így igaz, csak az Angelnek köszönheti, hogy még él.

- Beszélek a fejével. Csak annyit kérek, ne csapd még ki.

- Rendben, de ha még egyszer… - nem fejezi be, de mindannyian tudjuk, mire gondol. Markus csak bólint.

- Hol találom most meg? – kérdi.

- Mindjárt itt van. – mondom és nyílik is az ajtó. Matt, mikor meglátja, apját megijed. Markus felkel és rögtön akkora pofont ad a fiának, hogy az elesik.

- Hogy merted megtámadni Angelt? – esik neki

- Tudod te egyáltalán kicsoda?

- Markus, hagyd! - mondom

- Itt nem tudják a diákok, hogy kik vagyunk. – szól közbe Wahrt

- De azt hiszem, ezek után tájékoztatom őket!

- Miért kik maguk? Maga még a testvériségnek sem tagja! – kiabál Matt.

- Nah ebben tévedsz fiam! Wahrt a legidősebb mindannyiunk közül. Mielőtt elkészült a suli ö volt a vezetőnk, de lemondott és elfoglalta a trónt. Wahrt a királyunk, Angel meg a párja. – oktatja ki az apja, mire nagyot néz.

- Én… én… - kezd dadogni mire Markus hátba vágja

- Én nagyon sajnálom, én… Én nem tudtam és…

- Matt nem érdekel! Innentől van még egy húzásod és repülsz vagy meghalsz. Most csak apád miatt nem rúglak ki, de ha így folytatod…

- Ígérem nem, és tényleg sajnálom. – mondja és kimegy.

- Wahrt, sajnálom és…

- Nem a te bűnöd Markus! – mordul rá, majd elmosolyodik

- Markus, szeretnélek megkérni, hogy légy a fiam keresztapja. – mondja a végét már vigyorogva.

- Ki mondta, hogy fiú lesz?! – ütöm meg a mellkasát, amin még jobban elvigyorodik.

- Én tudom és kész!! – mondja és átöleli a derekam.

- Csak nem terhes vagy? – néz tám mosolyogva Markus, mire mindketten bólintunk.

- Gratulálok, és örömmel leszek. – fog kezet Wahrttal engem meg megölel.

- És mióta?

- Ma tudtuk meg, majd ha végzünk, elhiszem Gabrielhez.

- Estére összehívom a testvéreket és megünnepeljük, hogy jön a következő trónörökös. Persze csak ha nem gond. – mosolyog.

- Rendben, este nyolcra nálunk. – mondom.

Út a boldogsághoz – Egy kis kiruccanás

Estére már ott is voltunk, hála Wahrt száguldozásának. Egy hotelban szálltunk meg, de ahogy lepakoltunk már mentünk is éjszakai városnézésre. Megmutattam Wahrtnak az egész várost. Hova jártam régen suliba, hol buliztam stb.…

Wahrtnak nagyon tetszett a környék. A végén egy kávézóban kötöttünk ki. Pár órát voltunk ott, majd visszamentünk a hotelba. Lefürödtünk és befeküdtünk az ágyba.

- Kicsim, ahogy láttam rengeteg fiatal tapasztalatlan vámpír van itt. Mit szólnál, ha nyitnánk egy Vámpír sulit? – kérdi, mire felhúzom a szemöldököm

- Hát… nem is tudom… megpróbálhatjuk. De akkor mi lesz a testvériséggel?

- Átköltözünk ide, keresünk egy számunkra alkalmas helyet.

- Oké, holnap akár el is mehetünk helyet keresni a sulinak meg a háznak is. – mondom, majd megcsókolom.

Az éjszaka maradék részét végigszeretkeztük. Semmit se aludtunk, úgy kezdtük el járni a várost. A város szélén találtunk egy régi bezárt épületet, ami ideális egy iskolának. Igaz felújításra szorul, de az megoldható. A háznak a városhoz közeli erdőben találtunk egy üres, eladó telket. Wahrt azonnal el is akart intézni mindent, így én addig elmentem vásárolni. Épp a plázában voltam, mikor összefutattam egy volt osztálytársammal. Az egészben az volt meglepő, hogy nem volt idősebb húsznál. Kicsit meglepődtem rajta, de ő is meglepetten nézett rám, mikor felismert. Odajött hozzám és megölelt.

- Szia! Mi van veled? – kérdi Laura

- Szia!- nyögöm ki, még mindig nem tértem magamhoz a döbbenettől. – köszi, megvagyok. De inkább te mesélj!

- Akkor üljünk le valahova, mert hosszú lesz. – mondja, majd kerestünk egy üres padot, ahol leültünk.

- Mióta vagy halhatatlan? – kérdem- és hol a párod?

- Azt nem tudom, hogy hol van. Már öt éve eltűnt. Hát… már húsz évesen. Akkor ismertem meg Mattet mikor te elmentél, de csak később tudtam meg, hogy kicsoda, micsoda valójában.

- Hmm… én nem ismerem, de talán a párom igen. Lassan jön értem, akkor majd beszélek vele.

- Jó. Amúgy mi van veled? Mondj valamit, mert az a „megvagyok” nem mond sokat.

- Most éppen nyaralunk Wahrttal.

- Wahrt?  - néz kerek szemekkel- Nem ő a… Király?

- De. – mosolygok – mondjuk, nem olyan rég óta vagyunk együtt. Az első párom meghalt.

Még egy órán keresztül beszélgettünk, míg megjött Wahrt. Ő is leült, persze mellém. Ő ismerte Mattet, bár nem voltak jóba, annyit tudott róla, hogy utoljára Párizsban verekedett össze egy vérrabszolgával.

Még fél órát töltöttünk ott, majd mi elmentünk. Wahrt már elintézett minden papírmunkát és már el is kezdték a munkások az építkezést. Már csak a többieknek kellett szólni. A kocsiba ültünk az erdő felé tartva, mikor kezem ráraktam férfiasságára és belemarkoltam. Vigyorogva néz rám, majd mikor el akarom venni a kezem, visszahúzza.

- De csak ésszel, mert nem akarom összetörni a kocsit! – mondja, mire lehúzom a sliccét és benyúlok. Simogatni, kényeztetni kezdem.  Nem sokáig csinálom kézzel, mert odahajolok, és számba veszem. Így kezdem kényeztetni, mire lehúzódik az útról. Pont az erdő szélénél vagyunk. Addig kényeztettem, míg el nem élvezett. Ez után odafordul hozzám, megfogja a csípőm és az ölébe emel. Félrehúzza a tangém és már bennem is van, mire mindketten felnyögünk. Ezt a menetet most kivételesen gyorsan rendeztük le és mentünk tovább, az erdő belseje felé. A ház alapjának már nekiláttak a munkások. Wahrt megmutatta a terveket, amik nagyon tetszettek nekem. Még beszélt valakivel, majd visszamentünk a hotelba, ahol folytattuk, amit elkezdtünk a kocsiban.  Négy órán keresztül hajszoltuk egymást egymás után a gyönyörökbe. Wahrt teljesen kikészített, nagyon lefárasztott, rajta viszont alig látszott meg, hogy több órán át szeretkeztünk. Csak feküdtem a mellkasán és lihegtem, a testem még néha-néha megrándult.

- Kicsim, mi lesz akkor, ha terhes leszel? Szeretnéd megtartani? – kérdi komoly arccal.

- Igen, persze! Bár nem érzem, hogy az lennék.

- Szerintem meg, még ebben a pár napban össze fog jönni. Teszek róla! – vigyorog ravaszul, majd a hátamra fordít és megcsókol

- Hozzá is látok! – mondja huncut mosollyal és belém hatol. Lassan, nagyon lassan és kimérten kezd mozogni bennem. Ezt a tempót tartotta végig, ami most kivételesen jól esett. Wahrt mindig tudta, mikor mire vágyom, mire van szükségem. Már majdnem átléptem a gyönyör kapuján, mikor megállt és gonoszul rám vigyorodott. Csak pár perc múlva kezdett ismét mozogni. Ezt még párszor eljátszotta, én meg már a végén úgy könyörögtem neki, hogy ne szórakozzon velem. Ekkor „kegyelmez” meg. Hirtelen durván teljesen belém löki magát, majd erre a tempóra vált, mitől én sikítva élveztem el. Wahrt is hamarosan követ, mire rám hanyatlik. Nem bírja most megtartani azt az isteni testét. Mikor legördül rólam és mellém fekszik, én még mindig vonaglok. Erre az egyik kezét csiklómra helyezi és izgatni kezd, mire ismét felsikítok az élvezettől. Wahrt csak elégedetten mosolyog, majd megához ölel.

- Hagylak egy kicsit pihenni. – mondja, mire sokatmondóan nézek rá

- Szeretlek. – súgja, de én már az álmok mezején járok.

Csak éjszaka keltem fel, akkor is csak arra, hogy szomjas vagyok. Wahrt ott feküdt mellettem és könyvet olvasott. Felültem és odabújtam hozzá, mire átölelt, fejem így a vállára tudtam hajtani. Egy darabig én is olvastam vele, de nem kötött le igazán. Erre összecsukta a könyvet és rám figyelt.

- Mit szeretnél? – mosolyog, közben végigsimít arcomon

- Szomjas vagy, igaz? – kérdi, mire csak bólintok

- Nem is csodálom, már rég nem ittál fajtánk belliből és ki is fáradtál ebben a pár napban rendesen.

- Nah, gyere! – Húzza fejem a nyakához. Percekig nem csinálok semmit, csak jár az agyam. Még csak nem is ittam senki másból csak Lucanból. Wahrt is észrevette, hogy valamin nagyon elgondolkoztam. Gondolom leesett neki, hogy, min mert megsimogatta fejem.

- Tudom, hogy furcsa, de szükséged van rá! És jobb, ha megszokod, hisz már én vagyok a párod.

- Tudom, de… Eddig más csak Lucanból ittam. – mondom, majd csókolgatni kezdtem a nyakát. Próbáltam minél finomabban belemélyeszteni hosszú szemfogaim selymes bőrébe. Wahrt hátravetette a fejét, miközben én ittam az első kortyot, mennyei véréből. Először nem tudtam eldönteni, hogy a fájdalomtól vagy a gyönyörtől, de mikor felnyögött, rájöttem, hogy nagyon is élvezi. Mire végeztem férfiassága már mereven ágaskodott felfelé.

- Te mindig is ennyire kívántad a nőket? – kérdem.

- Nem, csak téged kívánlak ennyire, nem tudok betelni veled. – súgja és megcsókol.

Út a boldogsághoz – Gyász és az újrakezdés

Már egy éve gyászolom Lucant. Már egy éve élek „remete” életet. Abból állnak a napjaim, hogy délelőtt suliban vagyok, délután meg bezárkózok a közös szobánkba, illetve már csak volt közös már csak az enyém. Lucan egy kisebb csatában vesztette életét, mert nem engedte szabadjára az állatot, ami benne lakozott. És miért? Mert nem akarta, hogy én úgy lássam. Végignéztem hogyan hal meg. Hogyan szenved az utolsó perceiben, az én karjaimban hogyan búcsúzik, el mindenkitől, hogyan kéri meg Wahrtot hogy vigyázzon rám. Lucan halála után depresszióba estem. Alig ettem vért is csak ennyit vettem magamhoz amennyit muszáj volt. Wahrt végig mellettem állt és próbált mindenben segíteni, helyrejönni. Minden szabadidejét rám áldozta, minek köszönhetően egyre többet voltunk együtt és egyre jobban megismertem, megkedveltem. Most ő egyáltalán nem közeledett felém úgy, mint régen. Pedig néha jól esett volna. Egyik este mikor jobb kedvem volt, fogtam magam és elmentem egyedül szórakozni. Mondanom se kell szerintem mennyire leittam magam, már alig voltam magamnál. Épp rám akaszkodott egy nagyon ronda és erőszakos srác, mikor valaki átölel hátulról és magához húz. - Menj innen! – morog a megmentőm, én meg felismertem a hangjáról. Wahrt volt az. A srác elment én meg szembefordulok Wahrttal és mélyen a szemébe nézek. - Örülök, hogy végre kimozdultál, de annak már, nem hogy így sikerült leinnod magad! – mondja megrovóan, de közben mosolyog. - viszont ha már itt vagyunk, akkor táncoljunk! Már jó ideje táncolunk mikor megéreztem annak bizonyítékát, hogy menyire kíván Wahrt. Merev férfiassága a csípőmnek nyomódott néha-néha. Gondolom az is hatással volt rá hogy folyton hozzádörgölőztem mind egy macska. - Nem lépünk le? – kérdi vágytól fűtött rekedt hangon - Tudom, hogy te is kívánsz! - Mehetünk! – mondom. Felmentünk az irodába ahol rögtön felültetett az asztalra. - Angel, biztos, hogy készen állsz erre? Nem szeretném, ha megbánnád. - Biztos! Azt csinálsz velem, amit akarsz! – súgom, miközben magamhoz húzom és megcsókolom. A csók közben egyik kezével letépi, a tangám majd letérdel elém. Behajol a lábaim közé és nyelvével kezd kényeztetni. Már majdnem elélveztem, mikor abbahagyta és felállt. Elvigyorodott csalódott arcomat látva közben szép lassan levetkőzött. Szememmel követtem minden mozdulatát. Minden testrészét tetőtől-talpig végignéztem. Lassan visszasétált elém, felkapott az ölébe majd háttal nekivágott a falnak és belém hatolt, mire felsikkantok és az eddig hátát simogató kezeim végigszántanak, selymes bőrén mire felszisszen és megcsóválja a fejét. Gyorsan és durván kezd, elmozogni bennem közben nyakam kezdi harapdálni. Míg Wahrt három óra alatt egyszer én addig négyszer élveztem el mitől teljesen kész voltam. Mikor elélvezett akkor letett az öléből mire lecsúsztam a földre. Nem bírtak el remegő lábaim amin Wahrt csak mosolygott majd leült mellém és magához ölelt. - Nah jó volt? – kérdi gúnyosan - Jól esett? - Nagyon, bár azt hiszem, neked kell elvinned innen, mert nem maradt erőm semmire sem. - Nem gond. Amúgy akartam szólni, hogy én nem olyan vagyok, mint Lucan. Én szabadjára engedtem az állatott anno és magamba olvasztottam. - Hát nem, az biztos. Meglátszik egy állat vagy! – mondom mosolyogva. - Lucan is ilyen lett volna, ha hallgat rám. – sóhajt. - Tudom. – bújok még jobban hozzá! – most jól esne egy forró fürdő. - Nekem is és ott majd folytathatjuk. - Mit? – kérdem értelmetlenül. - Csak nem azt hitted, hogy nekem ennyi elég volt? Gondoltam hagylak egyet szusszanni. – vigyorog. - Szedjük kicsit össze magunkat és akkor elmegyünk haza. Ott megkapod azt a forró fürdőt. Nagyjából összekaptuk magunkat és elindultunk lefelé. Ha Wahrt nem fogja a derekam és nem tart, akkor mér rég összeestem volna. Mikor kiértünk és megcsapott a hideg levegő kirázott a hideg. Gondolom Wahrt is észrevettre, mert szorosabban ölelt magához. Elindultunk a kocsijához majd elindultunk. Pár perc múlva már otthon is voltunk. Wahrt megengedte a vizet abba a fene nagy kádjába, amibe akár hat ember is kényelmesen elfér majd visszajött. Hátulról ölelt át és a nyakamba csókolt. - Hmm… olyan finom illatod van. – súgja és nyelvét végighúzza az üteremen, miközben „dorombol”. Főleg a vérednek. - Megengeded? – kérdi, mire csak bólintok. Erre belemélyeszti hosszú szemfogait a nyakamba és szívni kezdi a vérem. Egyre inkább kezdtem elgyengülni és egyre nagyobb vágyat éreztem az iránt, hogy leteperjem most azonnal. Már csak Wahrt tartotta a testem annyira elgyengültem. Ekkor engedett el és vitt be a fürdőbe. Ruhástól feküdtünk el a kádban. Wahrt csak ott kezdett levetkőztetni. Hátam a mellkasának döntöttem és úgy fürödtünk. - Sajnálom kicsit nagyon elkapott a hév és… - Semmi gond, csak akkor lesz, ha nem baszol meg most rögtön! – mondom. - Upsz! Erről teljesen megfeledkeztem. – vigyorog, majd megfordít és megcsókol. - Legalább nagyon feltüzelt? - Ahham. – lihegek, majd megmarkolom már merev férfiasságát és magamba vezetem, mire felsikkantok, de Wahrt a mellkasához húzza, a fejem mire beleharapok és megszívom. Ezt jó párszor eljátszottam vele, a végén már tele volt a mellkasa harapásnyomokkal. - Hú, ezért még mit fogsz kapni! – mondja kicsit mérgesen Wahrt. De mit sem törődök, vele egyre gyorsabban ugrálok rajta. Egyszer csak megfogja a csípőm és felül majd hirtelen magára von, teljesen kitölt és feszit belülről férfiassága. Csak nyöszörgök, amin gúnyosan vigyorok. Mivel én nem mozdultam ezért ö kezdett mozogni közben engem is emelgetett. Ekkor már nem bírtam tovább rögtön elélveztem. Remegve, nyögdécselve élveztem miközben Wahrtra borultam. Észre se vettem, hogy közben bejött valaki. - Wahrt! – nyit be Night. - Bocsi. – mondja és megfordul így beszél tovább. - Beszélhetnénk négyszemközt? Fontos lenne. - Fél óra és szabad vagyok, majd megkeresek! – ezzel Night ki is megy. Wahrt elkezdi simogatni a hátam hogy, nyugodjak, meg ami elég lassan ment. - Megnyugodtál? – kérdi, mikor már rendesen veszek levegőt. - Nagyjából, de még mindig remegek. - Azt én is érzem. – mosolyog. - Kiszálljunk vagy maradjunk még? - Szálljunk, ki hiszen téged is vár Night. Illetve én nem tudok felállni. És sajnálom… hogy… - Be ne fejezd! Semmi gond, számítottam rá hogy ez lesz. – mondja, miközben feláll velem együtt. Kivitt a hálószobába és lefektetett az ágyra. - Pihenj, addig én beszélek Nighttal. - Megvárlak, - Akkor sietek. – mosolyog. Felkapta magára a nadrágját és kimegy. Night a dolgozószobájában várt tá. - Huh, haver te aztán valahogy kinézel. Az Angel intézett el így? – kérdi, vigyorogva mikor meglátja Wahrt mellkasát. - Szerinted ki más? – húzza el félmosolyra a száját. - Elég ramatyul festett eddig, de látom, most már ismét elemében van. - Hát igen, már remekül van. Nah de miért is kerestél meg? - Eléggé ramatyul festett eddig, de látom, most már ismét elemében van. - Hát igen, már remekül van. Nah de, miért is kerestél meg? - Wahrt, tudom, hogy megtiltottad de… idehoztam egy ember.  – erre Wahrt elkezd morogni - a neve Beth és megtámadta egy vérrabszolga. Valamennyire lehet érezni a vámpírok jellegzetes illatát rajta, így szerintem csak félig ember. Ha viszont ez így van az is lehet, hogy át fog változni a huszonötödik szülinapján. – mondja egy szuszra - rendben. – sóhajt Wahrt - Maradhat, DE… a te felelősséged! - Köszönöm, - mondja, majd elmegy Wahrt mire visszajött már majdnem elaludtam, de ahogy hallottam, hogy nyílik az ajtó, felültem. Wahrt befeküdt mellém, én meg fejem mellkasára raktam. Elkezdte simogatni a hátam, közben gondolatával betakart minket. - Aludj! Látszik, hogy mennyire ki vagy merülve. - Csak ha te is, és úgy, hogy bennem vagy. – mosolygok - Rossz vagy Cica nagyon. De legyen, ahogy akarod, viszont én szólok, ha így akarsz aludni, sok nem lesz belőle. – vigyorog - Akkor is, én most így akarok aludni! – kezdek kicsit hisztizni, ő meg csak vigyorog - Kicsim, nem vagy te éppen termékeny hétben? – kérdi - Nem tudom, meglehet. Miért? - Mert kurvára hisztis vagy. Arról nem is beszélve, hogy kis tüzes vagy ma, na meg telhetetlen. Mondjuk én nem bánom, de ha az vagy remélem sikerül összehozni már egy gyereket. – mosolyog, közben magára ránt és belém hatol. - Hmm… ez olyan jó! Már annyira hiányzott. – súgtam a fülébe, amibe egy kicsit beleharapok - Te meg, ha tudnád, én mennyire vágytam erre, hogy csak egyszer is az én karjaim között nyögdécselj. Rengeteg álmatlan éjszakám volt miattad! De most… hmm… - megfogja a csípőmet és egy jó nagyot lök magán, mire mindketten hangosan felnyögünk. Érzem, hogy a farka teljesen kitölt. Még egyszer ismétli, mire már felsikkantok, ő meg mosolyog csak. Ezt addig csinálta,- ugyanebben a tempóban – mag el nem élveztünk. Ismét rám jött a remegés, megmozdulni se tudtam, csak feküdtem Wahrton.  Hosszú percekbe telt, mire végigéltem minden hullámot, de most Wahrt is remegett, bár nem annyira hevesen, mint én. Ezután viszont mind a ketten, úgy ahogy voltunk elaludtunk. Másnap délben keltünk fel, illetve csak én. Wahrt már volt kint teleportálni és hozott be reggelit. Visszafeküdt mögém és együtt ettük meg a reggelit, majd letusoltunk. -    Beszóltam a suliba, hogy a héten már nem leszel. Itthon maradsz velem, ilyen állapotban, ilyen hangulatingadozással nem engedhetlek el. -    De… -    Nincs de! Velem együtt fogsz pihenni, sőt el is utazunk, mondjuk, az még nem tudom, hogy hova. -    Én tudom! Mit szólsz Magyarországhoz? Már nagyon rég nem voltam otthon. – mondom -    Oké. Akkor még ma elindulhatunk, ha neked is megfelel. -    Persze, csak össze kell pakolnom. -    Rendben, kapsz, mondjuk… fél órát. Amúgy Magyarországon Bellül hova akarsz menni? -    Kaposvárra. Régen ott éltem. -    És nem fognak felismerni? -    Nem tudom, de nem is érdekel. Azóta eltelt kilencven év.

Út a boldogsághoz – Újra iskolapadban

Első nap, mikor bementem, mindenki engem bámult. Egy kicsit kitűntem a ruhám miatt a többi diák közül. Egy latex hatású nadrág és egy kivágott topp volt raktam. Elmentem be a termünkbe, ahol mindenki elhallgatott, ahogy beléptem és engem néztek.

- Khribanc! – köhög be az egyik csaj, mire ránézek.

- Mindenki magából indul ki! És ajánlom, hogy vigyázz a szádra, amíg ki nem verem a fogaidat!  Egyelőre egy senki vagy hozzám képest!

- Már bocs de te jössz tizenkét évesen kilencedikbe!

- Lehet de, én csak unalmamban iratkoztam be nincs szükségem sulira! Ajánlom, húzd meg magad a közelemben!

- És ha nem?! – áll oda elém, mire lenézek rá, mert kisebb nálam.

- Látom gyengeelméjű vagy. – sóhajtok

- Már elmondtam minimum, kiverem a fogaid! Csak egy féltékeny irigy kurva vagy Dia!- mondom, és el akarok menni de, elkapja a kezem és megszorítja, amit nem is érzek. Visszafordulok, és akkora pofont adok neki, hogy a földre kerül.

- Vagy elülsz, a nagy picsádon vagy kinyírlak! Hidd el nem te lennél az első! – sziszegem.

Erre meghúzza magát, és a helyére megy. Leülök én is egy szabad helyre, majd lecsapom azt az egy füzetet is a padra, amit magammal hoztam. Előveszem a telefonom és felhívom Lucant. Pár szót váltottunk csak majd pár másodperc múlva besétál a terembe. Odajön mellém és leül, mire hozzábújok és megcsókolom.

- Nem kellett volna ide jönnöd-, mondom a csók után.

- Dehogynem,  a végén valami hülyeséget csinálsz. Mi lesz az első órád?

- Német. – sóhajtok

- Na, azzal nem lesz gond, hisz folyékonyan beszélsz németül. Meg még pár nyelven. – mosolyog, majd egyre jobban néz, ami kezd zavarni.

- Mit nézel ennyire? – húzom fel kíváncsian a szemöldököm.

- Kezd ezüst szint felvenni a szemed. Éhes vagy, vagy kívánsz valamit?

- Mindkettő.

- És mit kívánsz? – mosolyog csibészesen.

- Hmm… téged és a véred! – súgom, mire magára ránt.

- Jól hangzik. De most sajnos mennem kell, mert Wahrt összehívott minket.

- Jó majd sietek haza. – mondom lemondóan, majd megcsókolom.

A csók után még elköszönt majd elment. Pont ekkor csengettek be és jött a tanár. Elég nyugisan telt az óra, mindenki furcsállta, hogy folyékonyan tudok németül beszélni. Ez az óra hamar elrepült.

A következő órákon már nagyon unatkoztam, hisz én már tudtam a legtöbb anyagot. Már utolsó órán ültem, ami történelem volt. Teljesen kiakadtam a sok hülyeségen, amit meg kell tanulni majd. Teljesen elfelejtettem ezt a sok maszlagot, pedig már egyszer megtanultam. Bár akkor még nem tudtam sok mindenről az igazságot, melyet Lucan és Wahrt megélt el nekem.

Mikor meg rosszul mondott a tanér egy évszámot és kijavítottam elkezdett velem kiabálni. Annyira felhúzott hogy kisétáltam a teremből, sőt az iskolából is. Nem volt kedvem hazagyalogolni így teleportáltam. A következő pillanatban voltam ahol már csak Lucan volt. Meglepetten nézett rám mikor észrevett. Belehúzott az ölébe és a nyakamba csókolt.

- Mit keresel itt? Nem suliba kéne még lenned? – kérdi megrovóan.

- Elegem lett, felhúzott a töri tanár. Többet nem megyek be hozzá órára.

- Dehogynem! Mondjuk, ma már nem küldelek, hozzá vissza inkább megbüntetlek! – vigyorog és erősen megmarkolja a melleim.

- Ezt a büntetést bármikor elfogadom. Erre feláll velem együtt és felültetett az asztalra. Beáll, a lábaim közé mire combomnak nyomódik merev férfiassága. Miközben megcsókol, félrehúzza a tangám, másik kezével a farkát szabadítja ki. Minden előzetes nélkül hirtelen belém vágja, magát mire felvisítok. Ha nem lett volna, lerögzítve az asztal már nem lenne a helyén. Pár percre feledkeztünk csak meg mindenről és élveztük egymás társaságát, mikor bejött valaki. Odakaptuk a fejünket az ajtóra. Wahrt jött be, aki elvigyorodott amint meglátta mit csinálunk.

- Beszállhatok? – kérdi.

- Meggondolom…- mondja viccből Lucan… hmm, nem. Ő csak az enyém. Mit akarsz bátyó? – kérdi flegmán, de a mozgást nem hagyja abba.

- Gondoltam szólok, hogy siessetek vagy menjetek szobára, mert nemsokára megbeszélésem lesz.

- Már megyünk is. – mondja Lucan és már a szobánkban is vagyunk. Lucannal az egész délutánt együtt töltöttük kettesben a szobánkban.

Út a boldogsághoz – Boldog évtizedek

Végül arra a döntésre jutok, hogy igen mosolyogva odanyújtom a kezem, mire felhúzza a gyűrűt és megcsókol.

- Köszönöm. Köszönöm hogy adsz egy esélyt. – mondja

- Mihez lenne kedved, mit csináljunk?

- Nem is tudom. Mutasd meg a várost nagyon még nem jártam sehol. – mondom közben a gyűrűt, nézem mosolyogva.

- Rendben de előbb elmegyünk hozzád, hacsak nem az ingemben akarsz jönni. Bár igencsak jól áll. – vigyorog és rácsap a seggemre.

Elmentünk hozzám gyorsan kerestem magamnak ruhát, felöltöztem és indultunk is.

Lucan az egész várost megmutatta. Evvel telt el a nap további része. Este meg nekiálltunk összepakolni a cuccaimat és minden holmim átpakoltunk Lucanhoz.

Hétfőn együtt mentünk be Lucannal amiért mindenki megbámult minket.

Sajnálatomra Lucan egy osztállyal lejjebb járt, mint én, így nem voltunk együtt órákon.

A barátnőm, akivel buliba mentem elég alaposan kifaggatott legalábbis próbált, mert nem mondtam el neki mindent. Azon meg teljesen kiakadt, hogy ennyi idő után sikerült összejönnöm a suli legjobb pasijával arról nem is beszélve milyen arcot vágott mikor meglátta az ujjamon az eljegyzési gyűrűt.

Már egy éve éltem együtt Lucannak mire összeházasodtunk. Ez idő alatt Lucannak sikerült átváltoztatnia és megtanított minden kis trükköt, amire képesek a vámpírok.

Szálltak az együtt töltött évek Lucannak. Befejeztük a sulit, amiután nem csináltunk semmit. Minden nap együtt voltunk, este meg szórakozni jártunk.
Húsz évig ment ez így mikor is Erdélybe költöztünk a bátyához, Wahrthoz, aki mellesleg a királyunk volt. Wahrt szinte ugyanúgy nézett, ki mint Lucan csak magasabb és izmosabb volt, jah és hosszabb haja. Bár ha azt nézzük száz évvel idősebb Lucannál. Ő is nagyon bejött nekem, de nem hagytam volna érte el Lucant. Eleinte nem tudtam, hogy Wahrt miért hord mindig napszemüveget egy év után mesélte el, hogy hogyan vakult meg.

Évtizedek óta éltünk így együtt, mint egy nagycsalád. Pár kisebb harcot leszámítva nem történt semmi érdekes. Így hatvan év után ismét beiratkoztam egy iskolába, hogy ne unatkozzak annyira és hiányzott már a társaság, hiába éreztem jól magam a testvériség tagjaival.

Út a boldogsághoz - A múlt titkai

Mikor kimentem, Lucan már az ágybab feküdt félmeztelenül. Most volt alkalmam jobban szemügyre venni formás testét. Már jó pár perce csak néztem, mire megszólalt.

- Lassan csorog a nyálad! – mondja gúnyosan, mire észhez térek.

- gyere!- hív és közben megütögeti maga mellett az ágyat. Oda megyek és én is, befekszem, majd betakarózok.

- Csak annyit mondj el, ki vitt el abba a klubba?! – kérdi kicsit mérgesen.

- A Gabi, azt mondta, hogy ez jó hely.

- Igen, de te itt túl nagy veszélyben vagy.

- Mi?? Miről beszélsz?! Nem is ismersz!

- Hidd el Cica, jobban ismerlek, mint te magad! Tudok rólad mindent! Tudom, hogy ez a mai este egy kicsit sok volt, de ígérd, meg hogy nem csinálsz semmi hülyeséget magaddal! Ha te megölöd magad, én is meghalok. – erre rákapom a tekintetem, és kérdőn nézek rá. – Még mindig nem értheted, de te vagy a társam. Nem tudom mit szűrtél le a történtekből, hogy mi vagyok.

- Vámpír, elég nagy befolyással. – mondom, miivel kicsit meglepem.

- Talált. És te is az vagy már félig. Nem véletlenül élted túl azt az autóbalesetet. – erre kerek szemmel nézek rá. – Nem emlékezhetsz rá, mivel még nagyon kicsi voltál, mikor megjelöltelek, illetve megharaptalak. – kezeimet a nyakamhoz kapom, amin két pont alakú sebhely van.

- Igen, én voltam. Már akkor összekötődött az életünk. Persze az óta sok minden történt, te s megnőttél, és ha te nem akarsz tőlem semmit megértem de, nem kényszeríthetlek rá. Viszont én akkor is melletted maradok, ha nem egyezel bele. De csak hogy tudd, eddig vártam rád és egykönnyen nem adom fel. Te döntesz, mi legyen, hogyan legyen tovább. – Mondja.

- Háát….. az az igazság, hogy …..

- Tudom hallom a gondolataidat. És ez volt ma a szerencséd. Viszont akkor szeretném, ha ide költöznél, persze külön szobába…. Egyenlőre. De most már aludj! A többit holnap megbeszéljük. Én majd vigyázok rád.

- De ugye itt maradsz?

- Igen.

Pár perc múlva már aludtam is. Épphogy elaludtam rémálmok kezdek gyötörni. Izzadtam és beszéltem álmomban.

- Angel! Angel! – ébresztget Lucan, mire felriadok.

- Nyugodj meg! Nincs semmi baj! – súgja, és magához ölel. – Már vége! Meghaltak!

- De akkor is! Nem merek elaludni. – mondom, mire felül. A hátát nekitámasztja az ágy támlájának, és terpeszbe rakja a lábait.

- Gyere! – mondja és befektet a lába i közé, fejem meg a mellkasára húzza és így ölel át. A hátam simogatja, hogy megnyugodjak.

– Próbálj meg elaludni, megpróbálom kontrolálni az álmaidat. – súgja, de már alszok is. Nem tudom mit csinált Lucan de nem voltak rémálmaim. Csak reggel keltem fel, akkor is a csak, arra hogy csörög a telefonom. Nagy nehezen kikászálódtam az alvó Lucan öleléséből és megkerestem a telefont.

- Igen? – szolok bele komásan.

- Szia!  Hol vagy? Kerestelek, de nem találtalak bent, meg otthon se.

- Jó helyen. Jól ott hagytál!

- Bocsi, de találtam magamnak egy cuki srácot és….

- Ne részletezd, kérlek! Most mennem kell majd hétfőn, beszélünk. – rakom le a telót, mikor látom, hogy Lucan felkel.

- Jól aludtál? – kérdi, mire bólintok és visszafekszem a karjai közé. Szorosan magához ölel és megcsókolja a fejem tetejét, mire felnézek rá. Látom, hogy csillognak a szemei, és egyre közelebb hajol. Végül megcsókolt, de csak az ajkaimmal „játszott” míg én azokat ki nem nyitottam, ezzel bebocsátást engedve neki. Finoman simogatta a nyelvem, csatára hívva azt. Hosszan csókoltuk egymást, csak akkor húzódtam el, amikor megérezem kemény férfiasságát csípőmnek nyomódni.

- Ne haragudj! – mondja

- De nem tehetek róla.

- Nem haragszom csak váratlanul ért. – mondom és visszabújók hozzá és megcsókolom.

- Kicsim jobb lenne, ha befejeznénk, mert nem fogom sokáig így bírni. – súgja de, nem is törődök vele, ismét megcsókolom mire ö átfordít a hátamra. Egyre szenvedélyesebben csókol, s keze már az ing alatt kényezteti egyik mellem, mire belenyögök a csókba. Egyre jobban belemerülünk, de mikor elkezdtem letolni Lucan alsóját hirtelen észhez tért és legördült rólam. Mindketten csak lihegtünk.

- Azt hiszem én, elmegyek és letusolok. – mondja, és feláll, majd elmegy a fürdőbe.

Nem tudom meddig lehetett bent, de mikor kijött én még ugyanúgy feküdtem az ágyban.

- Jól vagy? – kérdi, miközben mellém fekszik és átölel.

- Csak nem sokkot kaptál? – kérdezi gúnyosan.

- Nem de azt jobban el tudnám viselni, mint azt hogy így itt hagytál. Az egész testem „ég a tűzben”.

- Sajnálom. Hidd el nekem sem kellemes, most inkább folytatnám de, tudom, hogy még nem vagy rá felkészülve és nem is szeretnéd igazán, mert megbánnád. – simít végig az arcomon és ad egy puszit a számra.

- Jelen helyzetben leszarok mindenkit! – mondom és odabújok hozzá!

Lucan elmesélt mindent hogy mit jelent, az hogy kiválasztott vagyok. A vámpírok világában nem születnek nőnemű vámpírok így az úgynevezett „kiválasztottak” közül kell párt választaniuk. Elmondta, hogy már kisgyerekként oda és vissza voltam érte mindig a nyakén lógtam. Az egész életemet elmesélte legalábbis azt, amire nem emlékeztem. Az egész délelőttöt az ágyban töltöttük, sőt az ebédet is ott ettük meg. Már túl voltunk a főételen a desszertnél tartottunk mikor egy kis dobozkát vett elő a zsebéből és letérdelt elém.

- Tudom, hogy ez nagyon korai de leszel a feleségem? – kérdi, mivel meglep. Kerek szemmel nézek rá miközben a válaszon, gondolkodom.

Út a boldogsághoz - Buliból vérfürdő

Már két hónapja élek Los Angelesben, de az iskolán kívül még nem jártam sehol. Azóta nagy bánatomra Lucant se láttam. Az egyik barátnőm rávett, hogy menjek el vele pénteken szórakozni.
Aznap késő délután átjött hozzám és ott készülődtünk. Ő öltöztetett engem is, mivel nem nyerte el a tetszését az a ruha, amit én választottam. Végül egy fekete miniszoknyát talált piros toppal és erőszakolta rám; hozzá meg keresett egy tűsarkút.
Már mikor odaértünk leszűrtem, hogy  nem nekem való a hely. Túl "durva" emberek jártak ide.
Két órája ott voltunk, mire a barátnőm eltűnt, így egyedül maradtam. Kicsit ugyan zavart, de jól éreztem magam, főleg mikor megláttam Lucant is, aki csak vigyorgott rám. Valamiért késztetést éreztem arra, hogy elcsábítsam, így még jobban bedobtam magam. Annyira belemerültem a táncba, hogy fél óra múlva szem elől veszítettem. Ekkor valaki átölelt a hátam mögül. Éreztem, hogy valamit nekiszorít a hátamnak, ezért meg akartam fordulni, de nem engedte.
- Most szépen kijössz velem, különben elvágom azt a csinos nyakacskádat! - dörmögi a fülembe, mire megijedek és elindulok vele kifelé.
"- Lucan! Kérlek, segíts"!" - gondolatban hívom Lucan-t, bár magam sem tudom, mi értelme, hisz úgyse hallja, de így éreztem helyénvalónak.
A klub melletti sikátorba mentünk, ahol még öt társa ott volt. A fogvatartóm odalökött az egyik haverjának, aki szerintem a főnökük volt. Magához rántott és durván megcsókolt, de mikor nyelvét a számba akarta dugni, ráharaptam. Erre bemérgedt és pofon vágott. Hátraszorította a kezeimet, és a nyakam kezdte csókolgatni. Ekkor már feladtam mindent, már csak sírtam, nem küzdöttem.
- Engedd el! - szól valaki mögülem
- És ha nem?! Mit csinálsz?! - gúnyolódik
Az a valaki kilépett a sötétből és odaállt közvetlen mögém. Lucan volt az, de ahogy elnéztem a fogvatartóm is ismerte; sőt rettegett tőle.
- Lu....Lucan, ne...ne haragudj! Én nem akartam.... - kezd el dadogni
- Engedd el! - ismétli, de alig lehet felismerni hangját, ami megváltozott a dühtől.
Ahogy elenged, Lucan nekiesik a srácnak. Először a főnöknek, elkapta és beleharapott a nyakába és csak pár perc múlva, engedte el és tépte le a fejét. Elindult a többi, lesokkolt sráchoz. Mindegyiket egyesével tépte darabokra, mitől tiszta vér lett. Odajött hozzám és felsegített a földről. Mindenem remegett és rázott a zokogás.
- Jól vagy? - kérdi, mire csak hozzá bújok, és belé kapaszkodok - A kocsiig el tudsz jönni? - erre csak bizonytalanul bólintok, mire felkap az ölébe, és úgy visz el a kocsijához.
Beültet, ő is beszáll és elindulunk. Fél órába telt, mire odaértünk hozzá. Rögtön elküldött az egyik fürdőbe, hogy fürödjek meg, míg ő ment egy másikba.
Már fél órája ültem a kádban, mire nagyjából tisztáztam magamban mindent. Ekkor kopogott be Lucan, majd be is jött. Lerakott egy fekete inget a szekrényre, majd felém fordult.
- Minden oké? - kérdi aggódva
- Nem, semmi sem oké! - mondom, és megint hullani kezdenek a könnyeim.
- Ígérem, mindent időben meg fogsz tudni, de most fürödj meg. Utána meg szépen pihensz egyet, holnap megbeszélünk mindent. - mondja, majd kimegy.

Út a boldogsághoz - Régi és új élet

A nevem Angel, fekete hosszú hajam, zöld szemeim vannak. Tizennyolc éves voltam, mikor betelt nálam az a bizonyos pohár. Egy másfél éves kapcsolat után megtudtam, hogy folyton megcsalt a pasim. Teljesen kikészültem tőle; nagyon durván lefogytam, már csak a negyvenöt kilót súroltam. Így kerültem be a zárt osztályra. Egy hónapot töltöttem bent, mire nagyjából helyrejöttem és kiengedtek.
De mikor hazamentem, minden újból előjött. A sok csalódás, azok arca, akik csak kihasználtak. Az meg csak tetézte a dolgot, hogy egyedül éltem, mivel egy autó balesetben meghalt a családom. Leültem a konyhában és rágyújtottam, közben egyfolytában azon járt az agyam, hogy mit csináljak most, hogy nincs értelme itt maradnom.
Fél óra múlva oda jutottam, hogy elutazok, még az országból is. Aznap megvettem a jegyeket interneten keresztül, ami holnap hajban indul Amerikába, azon belül Los Angelesbe. Nekiálltam összepakolni a legfontosabb dolgokat, amikre szükségem lehet. Két nagy táskában el is fértem. Még szerencse, hogy egy évvel ezelőtt leraktam angolból és németből a nyelvvizsgát.
Odaültem a számítógép elé és mindenkinek, aki fontos volt nekem írtam egy levelet, miben elköszönök tőlük.  Még egyszer átnéztem a lakást, majd bepakoltam a kocsiba és elindultam fel Budapestre. Szép lassan, ráérősen vezettem, három óra alatt értem fel, de még így is tudtam egyet pihenni a kocsiban. Két óra múlva indul csak a gépem. Addig interneten kerestem egy lakást és iskolát magamnak, hogy mikor ott vagyok erről már le legyen a gond.
A repülőút szörnyen hosszú volt, csak éjjel érkeztünk meg. Ahogy megtaláltam a táskáimat és elintéztem a papírokat, fogtam egy taxit és egy hotelbe mentem. Ott töltöttem az éjszaka maradék részét. Másnap kicsit későn keltem, megreggeliztem és már mentem is megnézni a lakást. Nem volt valami nagy, de nekem elég volt. Amint végeztünk a papírokkal és megkaptam a kulcsokat, elmentem a már kinézett iskolába. Nagyon szép és neves iskola volt, szerencsémre az igazgató megértő és segítőkész volt. Azonnal fel is vett, és holnapra már várt is. Sőt egyben adott nekem állást is. Megkért, hogy tartsam meg én a magyar órákat, mivel most nincs tanár, és nagyon sokan jelentkeztek rá. Elfogadtam a felkérést és örültem is neki.
Első nap, mikor bementem mindenki végigmért és az összes fiú kikezdett velem az osztályból, de mindet lekoptattam. Volt egy-két lány az osztályba, akik nem örültek nekem, főleg, mikor megtudták, hogy én fogom nekik is tartani a magyart. Persze voltak, akik rögtön barátkozni akartak velem, aminek örültem.
Épp ebédelni mentünk az újonnan szerzett barátnőimmel, mikor megláttam Őt. A kerítésnek támaszkodott. Fekete középhosszú haja volt, - amit összekócolt a szél- izmos, kidolgozott teste, ami abban a fekete ingben meg csak vonzotta a tekintetem. Nagyon sexi volt. Bár megfogadtam, hogy nekem nem kell senki, érte bármit megtettem volna. Mikor észrevette, hogy őt nézem, rám emelte tekintetét és mélyen a szemembe nézett, mitől jóleső bizsergés futott végig a gerincemen. Hirtelen megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne leteperni. Igaz csak gondoltam rá, de mintha ő is valahogy meghallotta volna, elvigyorodott, majd hangosan felnevetett. "Kapd be!" - gondolok rá, mire ismét vigyorog és odakiált nekem.
- Inkább te! - vágja oda és elmegy
- Ne is törődj vele! Ő Lucan, elég furcsa srác. Ő is csak pár napja érkezett, de nem beszél senkivel. - mondja az egyik osztálytársam - Menjünk!