2011. február 1., kedd

Út a boldogsághoz – Újra iskolapadban

Első nap, mikor bementem, mindenki engem bámult. Egy kicsit kitűntem a ruhám miatt a többi diák közül. Egy latex hatású nadrág és egy kivágott topp volt raktam. Elmentem be a termünkbe, ahol mindenki elhallgatott, ahogy beléptem és engem néztek.
- Khribanc! – köhög be az egyik csaj, mire ránézek.
- Mindenki magából indul ki! És ajánlom, hogy vigyázz a szádra, amíg ki nem verem a fogaidat!  Egyelőre egy senki vagy hozzám képest!
- Már bocs de te jössz tizenkét évesen kilencedikbe!
- Lehet de, én csak unalmamban iratkoztam be nincs szükségem sulira! Ajánlom, húzd meg magad a közelemben!
- És ha nem?! – áll oda elém, mire lenézek rá, mert kisebb nálam.
- Látom gyengeelméjű vagy. – sóhajtok
- Már elmondtam minimum, kiverem a fogaid! Csak egy féltékeny irigy kurva vagy Dia!- mondom, és el akarok menni de, elkapja a kezem és megszorítja, amit nem is érzek. Visszafordulok, és akkora pofont adok neki, hogy a földre kerül.
- Vagy elülsz, a nagy picsádon vagy kinyírlak! Hidd el nem te lennél az első! – sziszegem.
Erre meghúzza magát, és a helyére megy. Leülök én is egy szabad helyre, majd lecsapom azt az egy füzetet is a padra, amit magammal hoztam. Előveszem a telefonom és felhívom Lucant. Pár szót váltottunk csak majd pár másodperc múlva besétál a terembe. Odajön mellém és leül, mire hozzábújok és megcsókolom.
- Nem kellett volna ide jönnöd-, mondom a csók után.
- Dehogynem,  a végén valami hülyeséget csinálsz. Mi lesz az első órád?
- Német. – sóhajtok
- Na, azzal nem lesz gond, hisz folyékonyan beszélsz németül. Meg még pár nyelven. – mosolyog, majd egyre jobban néz, ami kezd zavarni.
- Mit nézel ennyire? – húzom fel kíváncsian a szemöldököm.
- Kezd ezüst szint felvenni a szemed. Éhes vagy, vagy kívánsz valamit?
- Mindkettő.
- És mit kívánsz? – mosolyog csibészesen.
- Hmm… téged és a véred! – súgom, mire magára ránt.
- Jól hangzik. De most sajnos mennem kell, mert Wahrt összehívott minket.
- Jó majd sietek haza. – mondom lemondóan, majd megcsókolom.
A csók után még elköszönt majd elment. Pont ekkor csengettek be és jött a tanár. Elég nyugisan telt az óra, mindenki furcsállta, hogy folyékonyan tudok németül beszélni. Ez az óra hamar elrepült.
A következő órákon már nagyon unatkoztam, hisz én már tudtam a legtöbb anyagot. Már utolsó órán ültem, ami történelem volt. Teljesen kiakadtam a sok hülyeségen, amit meg kell tanulni majd. Teljesen elfelejtettem ezt a sok maszlagot, pedig már egyszer megtanultam. Bár akkor még nem tudtam sok mindenről az igazságot, melyet Lucan és Wahrt megélt el nekem.
Mikor meg rosszul mondott a tanér egy évszámot és kijavítottam elkezdett velem kiabálni. Annyira felhúzott hogy kisétáltam a teremből, sőt az iskolából is. Nem volt kedvem hazagyalogolni így teleportáltam. A következő pillanatban voltam ahol már csak Lucan volt. Meglepetten nézett rám mikor észrevett. Belehúzott az ölébe és a nyakamba csókolt.
- Mit keresel itt? Nem suliba kéne még lenned? – kérdi megrovóan.
- Elegem lett, felhúzott a töri tanár. Többet nem megyek be hozzá órára.
- Dehogynem! Mondjuk, ma már nem küldelek, hozzá vissza inkább megbüntetlek! – vigyorog és erősen megmarkolja a melleim.
- Ezt a büntetést bármikor elfogadom. Erre feláll velem együtt és felültetett az asztalra. Beáll, a lábaim közé mire combomnak nyomódik merev férfiassága. Miközben megcsókol, félrehúzza a tangám, másik kezével a farkát szabadítja ki. Minden előzetes nélkül hirtelen belém vágja, magát mire felvisítok. Ha nem lett volna, lerögzítve az asztal már nem lenne a helyén. Pár percre feledkeztünk csak meg mindenről és élveztük egymás társaságát, mikor bejött valaki. Odakaptuk a fejünket az ajtóra. Wahrt jött be, aki elvigyorodott amint meglátta mit csinálunk.
- Beszállhatok? – kérdi.
- Meggondolom…- mondja viccből Lucan… hmm, nem. Ő csak az enyém. Mit akarsz bátyó? – kérdi flegmán, de a mozgást nem hagyja abba.
- Gondoltam szólok, hogy siessetek vagy menjetek szobára, mert nemsokára megbeszélésem lesz.
- Már megyünk is. – mondja Lucan és már a szobánkban is vagyunk. Lucannal az egész délutánt együtt töltöttük kettesben a szobánkban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése