Út a boldogsághoz – Boldog Vég

Délután elmentünk Gabrielhez, aki megállapította, hogy két hónapos terhes vagyok. Egyelőre azt még nem tudta megállapítani, hogy milyen nemű majd csak két hónap múlva, a vizsgálat után hazamentünk készülődni. Pontban nyolcra az összes testvér ott volt nálunk. Mindegyikük örömmel fogadta a hírt, hogy jön a kis Wahrt.

Night mellett ott állt Beth is, akin látszott, hogy megviselte az átváltozás. Ahogy köszöntöttek minket felküldtem Nightot hogy fektesse le Bethet de Beth nem volt hajlandó pihenni. Elmentünk be az étkezőbe ahol leültünk. Az asztal már szépen meg volt terítve. Félix- Wahrt szolgája – meg felszolgálta az ételeket, ami nem kis mennyiség volt, tekintve, hogy a testvériség tagjai nem „kis emberek”.

A főétel előtt Wahrt feláll mellőlem és megemeli poharát.

- Emelem poharam kedves páromra, aki nélkül nem tartanánk, ott ahol tartunk. És aki megajándékoz egy utóddal. – mondja, mire mindenki mosolyogva megemeli poharát és iszik.

Wahrt visszaült és megcsókolt. Éjfélig voltak ott a fiuk és Beth. Utána már kettesben hagytak minket ünnepelni, minek mi csak örültünk. Bevonultunk a hálószobába és végigszeretkeztük az éjszaka maradék részét. Reggel meg indultunk az iskolába ugyan kicsit késve értünk be, de hát istenem…

Wahrt második órában összehívott minden diákot és közölte velük, hogy ha még valaki kezet emel rám saját kezűleg öli meg. És elárulta, hogy valójában kik is vagyunk így elvárja a tiszteletet mindenkitől.

Csak repültek a hónapok én meg egyre jobban gömbölyödtem. Három honapja nem engedi Wahrt hogy harcművészetet tanítsak. Egyre jobban féltett, folyton mellettem volt, ha tehette.

Már az utolsó hónapokban jártam. Épp órát tartottam mikor elkezdett fájni a hasam. Azonnal leültem és hívtam Wahrtot aki rögtön ott termett. Felkapott a karjaiba és Gabrielhez teleportált, aki már várt.

Hosszú és fájdalmas szülésem volt de Wahrt végig ott állt mellettem és fogta a kezem. A végén mikor felsírt a kicsi mindketten megnyugodtunk. Gabriel miután betakarta a kicsit a karjaiba rakta. Wahrtnak tényleg igaza volt, fiúlett, aminek nagyon örült. Az apja után a Wahrt nevet kapta.

Így éltünk boldogan mi hárman és a testvériség tagjai, akik beköltöztek hozzánk. 

The End