Út a boldogsághoz – Egy kis kiruccanás

Estére már ott is voltunk, hála Wahrt száguldozásának. Egy hotelban szálltunk meg, de ahogy lepakoltunk már mentünk is éjszakai városnézésre. Megmutattam Wahrtnak az egész várost. Hova jártam régen suliba, hol buliztam stb.…

Wahrtnak nagyon tetszett a környék. A végén egy kávézóban kötöttünk ki. Pár órát voltunk ott, majd visszamentünk a hotelba. Lefürödtünk és befeküdtünk az ágyba.

- Kicsim, ahogy láttam rengeteg fiatal tapasztalatlan vámpír van itt. Mit szólnál, ha nyitnánk egy Vámpír sulit? – kérdi, mire felhúzom a szemöldököm

- Hát… nem is tudom… megpróbálhatjuk. De akkor mi lesz a testvériséggel?

- Átköltözünk ide, keresünk egy számunkra alkalmas helyet.

- Oké, holnap akár el is mehetünk helyet keresni a sulinak meg a háznak is. – mondom, majd megcsókolom.

Az éjszaka maradék részét végigszeretkeztük. Semmit se aludtunk, úgy kezdtük el járni a várost. A város szélén találtunk egy régi bezárt épületet, ami ideális egy iskolának. Igaz felújításra szorul, de az megoldható. A háznak a városhoz közeli erdőben találtunk egy üres, eladó telket. Wahrt azonnal el is akart intézni mindent, így én addig elmentem vásárolni. Épp a plázában voltam, mikor összefutattam egy volt osztálytársammal. Az egészben az volt meglepő, hogy nem volt idősebb húsznál. Kicsit meglepődtem rajta, de ő is meglepetten nézett rám, mikor felismert. Odajött hozzám és megölelt.

- Szia! Mi van veled? – kérdi Laura

- Szia!- nyögöm ki, még mindig nem tértem magamhoz a döbbenettől. – köszi, megvagyok. De inkább te mesélj!

- Akkor üljünk le valahova, mert hosszú lesz. – mondja, majd kerestünk egy üres padot, ahol leültünk.

- Mióta vagy halhatatlan? – kérdem- és hol a párod?

- Azt nem tudom, hogy hol van. Már öt éve eltűnt. Hát… már húsz évesen. Akkor ismertem meg Mattet mikor te elmentél, de csak később tudtam meg, hogy kicsoda, micsoda valójában.

- Hmm… én nem ismerem, de talán a párom igen. Lassan jön értem, akkor majd beszélek vele.

- Jó. Amúgy mi van veled? Mondj valamit, mert az a „megvagyok” nem mond sokat.

- Most éppen nyaralunk Wahrttal.

- Wahrt?  - néz kerek szemekkel- Nem ő a… Király?

- De. – mosolygok – mondjuk, nem olyan rég óta vagyunk együtt. Az első párom meghalt.

Még egy órán keresztül beszélgettünk, míg megjött Wahrt. Ő is leült, persze mellém. Ő ismerte Mattet, bár nem voltak jóba, annyit tudott róla, hogy utoljára Párizsban verekedett össze egy vérrabszolgával.

Még fél órát töltöttünk ott, majd mi elmentünk. Wahrt már elintézett minden papírmunkát és már el is kezdték a munkások az építkezést. Már csak a többieknek kellett szólni. A kocsiba ültünk az erdő felé tartva, mikor kezem ráraktam férfiasságára és belemarkoltam. Vigyorogva néz rám, majd mikor el akarom venni a kezem, visszahúzza.

- De csak ésszel, mert nem akarom összetörni a kocsit! – mondja, mire lehúzom a sliccét és benyúlok. Simogatni, kényeztetni kezdem.  Nem sokáig csinálom kézzel, mert odahajolok, és számba veszem. Így kezdem kényeztetni, mire lehúzódik az útról. Pont az erdő szélénél vagyunk. Addig kényeztettem, míg el nem élvezett. Ez után odafordul hozzám, megfogja a csípőm és az ölébe emel. Félrehúzza a tangém és már bennem is van, mire mindketten felnyögünk. Ezt a menetet most kivételesen gyorsan rendeztük le és mentünk tovább, az erdő belseje felé. A ház alapjának már nekiláttak a munkások. Wahrt megmutatta a terveket, amik nagyon tetszettek nekem. Még beszélt valakivel, majd visszamentünk a hotelba, ahol folytattuk, amit elkezdtünk a kocsiban.  Négy órán keresztül hajszoltuk egymást egymás után a gyönyörökbe. Wahrt teljesen kikészített, nagyon lefárasztott, rajta viszont alig látszott meg, hogy több órán át szeretkeztünk. Csak feküdtem a mellkasán és lihegtem, a testem még néha-néha megrándult.

- Kicsim, mi lesz akkor, ha terhes leszel? Szeretnéd megtartani? – kérdi komoly arccal.

- Igen, persze! Bár nem érzem, hogy az lennék.

- Szerintem meg, még ebben a pár napban össze fog jönni. Teszek róla! – vigyorog ravaszul, majd a hátamra fordít és megcsókol

- Hozzá is látok! – mondja huncut mosollyal és belém hatol. Lassan, nagyon lassan és kimérten kezd mozogni bennem. Ezt a tempót tartotta végig, ami most kivételesen jól esett. Wahrt mindig tudta, mikor mire vágyom, mire van szükségem. Már majdnem átléptem a gyönyör kapuján, mikor megállt és gonoszul rám vigyorodott. Csak pár perc múlva kezdett ismét mozogni. Ezt még párszor eljátszotta, én meg már a végén úgy könyörögtem neki, hogy ne szórakozzon velem. Ekkor „kegyelmez” meg. Hirtelen durván teljesen belém löki magát, majd erre a tempóra vált, mitől én sikítva élveztem el. Wahrt is hamarosan követ, mire rám hanyatlik. Nem bírja most megtartani azt az isteni testét. Mikor legördül rólam és mellém fekszik, én még mindig vonaglok. Erre az egyik kezét csiklómra helyezi és izgatni kezd, mire ismét felsikítok az élvezettől. Wahrt csak elégedetten mosolyog, majd megához ölel.

- Hagylak egy kicsit pihenni. – mondja, mire sokatmondóan nézek rá

- Szeretlek. – súgja, de én már az álmok mezején járok.

Csak éjszaka keltem fel, akkor is csak arra, hogy szomjas vagyok. Wahrt ott feküdt mellettem és könyvet olvasott. Felültem és odabújtam hozzá, mire átölelt, fejem így a vállára tudtam hajtani. Egy darabig én is olvastam vele, de nem kötött le igazán. Erre összecsukta a könyvet és rám figyelt.

- Mit szeretnél? – mosolyog, közben végigsimít arcomon

- Szomjas vagy, igaz? – kérdi, mire csak bólintok

- Nem is csodálom, már rég nem ittál fajtánk belliből és ki is fáradtál ebben a pár napban rendesen.

- Nah, gyere! – Húzza fejem a nyakához. Percekig nem csinálok semmit, csak jár az agyam. Még csak nem is ittam senki másból csak Lucanból. Wahrt is észrevette, hogy valamin nagyon elgondolkoztam. Gondolom leesett neki, hogy, min mert megsimogatta fejem.

- Tudom, hogy furcsa, de szükséged van rá! És jobb, ha megszokod, hisz már én vagyok a párod.

- Tudom, de… Eddig más csak Lucanból ittam. – mondom, majd csókolgatni kezdtem a nyakát. Próbáltam minél finomabban belemélyeszteni hosszú szemfogaim selymes bőrébe. Wahrt hátravetette a fejét, miközben én ittam az első kortyot, mennyei véréből. Először nem tudtam eldönteni, hogy a fájdalomtól vagy a gyönyörtől, de mikor felnyögött, rájöttem, hogy nagyon is élvezi. Mire végeztem férfiassága már mereven ágaskodott felfelé.

- Te mindig is ennyire kívántad a nőket? – kérdem.

- Nem, csak téged kívánlak ennyire, nem tudok betelni veled. – súgja és megcsókol.