Egy hét múlva mentünk vissza Erdélybe. Még egy napig minden úgy folytatódott, ahogy eddig. Egy hónap alatt fejezték be a felújítást és az építkezést. Akkor kiiratkoztam a suliból és mindannyian odaköltöztünk Magyarországra. Wahrt úgy intézte, hogy én is Taníthassak.
Elég keresett lett a suli vámpírok körében, egy hét után már kétszáz fölé nőt a tanulók létszáma.
Biológiát és harcművészetet tanítottam. Eleinte nem tiszteltek, de mikor látták mire vagyok képes, megváltoztak. Egyre jobban megkedveltek és tiszteltek.
Most is épp órát tartottam, de olyan rosszul lettem, hogy valami nem stimmelt, így egyikük elment szólni Wahrtnak, aki rohant hozzám és elvit az irodájába. Ott lefektetett a kanapéra. Pár perc múlva már sokkal jobban voltam, így felültem. Wahrt ott térdelt mellettem, láttam rajta, hogy aggódik. A vámpírok nem szoktak csak úgy rosszul lenni.
Mikor jobban lettem kicsit megkönnyebbült. Felült mellém a kanapéra.
- Jobban vagy? Nagyon sápadt voltál. mi bajod van? Hívjak orvost? - kérdi, illetve hadarja.
- Már jól vagyok. Nem kell orvos. Én nem tudom mi volt ez, illetve… lehet, hogy… - be se fejeztem, Wahrtnak már fülig ér a szája, majd eltűnik. Pár perc múlva jön vissza, kezében egy kis dobozkával, amit nekem ad. Egy terhességi gyorsteszt volt, mivel bevonultam a mosdóba. Amilyen gyorsan csak tudtam, megcsináltam, majd vártam, vártam és vártam.
Mikor letelt az öt perc, ami számomra óráknak telt, felkaptam a tesztet, amin két piros csík volt, tehát terhes vagyok.
Kimentem Wahrthoz, aki már tűkön ült. Kezébe adtam a tesztet és lehuppantam a kanapéra. Kicsit ez most váratlanul ért, de örültem neki.
Wahrt csak nézte a tesztet, majd mikor felfogta odajött hozzám, felkapott és megpörgetett. Nagyon örült neki, hisz már nagyon idős és még nincs gyereke.
Ahogy lerakott lehajolt a hasamhoz, felhúzta a felsőm és megcsókolta a hasam, amin nem csak én mosolyogtam.
- Szeretlek. - mondja és megcsókol
- Elmenjünk haza?
- Nem lehet, még óráim vannak.
Azt el is felejtheted, hogy hagylak így harcművészetet tanítani. Max úgy hogy nem veszel rész a harcokban! - mondja
- Rendben. - sóhajtok
- De ez is csak addig, még nem kezd nőni a hasad. Ha meg rosszul vagy, szépen bejössz ide és ledőlsz pihenni egyet!
- Jó, de most akkor visszamegyek órát tartani. - mondom, de ahogy befejeztem mondatom, ki is csengettek
- vagy nem. - mondom és leülök.
- Délután, ha végzünk, elmegyünk Gabrielhez, ő majd megvizsgál. Milyen órád lesz?
- Harcművészet. Miért? - kérdem
- Nekem is helyettesítenem kell Nightot. Most telefonált, hogy nem tud jönni, mert Bethnél elkezdődött az átváltozás. - sóhajt
- Összevonjuk a két órát, úgy neked is könnyebb lesz.
- Rendben. - adom be a derekam
- De menjünk.
Az óra elég jól ment, egészen a végéig, amikor egy srác Wahrt csoportjából, elkezdett nekem visszaszájalni, mikor rászóltam, hogy nem jól csinálja. Elkértem az ellenőrzőjét, mire nekem akart rontani, de Wahrt hirtelen előttem teremt. Megfogta a srác nyakát és akkora erővel dobta el, neki a falnak, hogy az megrepedt. Wahrt ezután se állt le odasétált hozzá és nyakánál fogva megemelte. Másik kezében már ott volt egy tőr, ami csak a testvériség tagjainak van. Elkezdte vagdosni a srácot. Nem túl mélyen, de eléggé ahhoz, hogy fájjon neki. A végén odaálltam Wahrt elé és megfogtam a csuklóját, amivel a srácot tartotta.
- Enged el. - kérem, de nem csinál semmit
- Hallod! Nem bántott és te is tudod jól, hogy nem tudott volna! - mondom, mire lemondóan sóhajt és leteszi, majd átöleli a derekam.
- Ha megtudom, hogy valamelyikkőtök csak egy ujjal is hozzáért, saját kezűleg ölöm meg!
- mondja
- Neked meg ez volt az utolsó húzásod! - néz a srácra dühösen.
- ,,Ha" megtudja. - mondja gúnyosan egyik haverja.
- Hidd el, előbb meg tudom, mint te elhagyod a termet. Mindent érzek, amit ő érez és hallom a gondolatait! - mondja és még jobban magához szorít.
Nyugodj, meg és ne szoríts ennyire! - kérem, de nem nyugszik meg.
- Menjünk az irodába, ott majd lenyugtatlak. - mondom fél mosollyal az arcomon, mire ő is elmosolyodik, és bólint.
- Az órának vége! - kiabálók vissza, mielőtt eltűntünk.
Wahrt irodájában voltunk a következő pillanatban. Úgy, hogy én már a kanapén feküdtem, ő meg fölöttem volt. Akaratával még bezárta az ajtót, majd megcsókolt.
Csókjaival egyre lejjebb haladt. Letépte rólam a felesleges ruhákat, majd melleimet kezdte csókolgatni, szívogatni, mire én csak nyögdécselek. Befeküdt a lábaim közé és, és combom belső felét borította csókokkal, arra ügyelve, hogy ágyékomhoz véletlenül se érjen hozzá!
Már vergődtem alatta, mikor nyelvével végigsimított ágyékomon. Sok nem kellet hozzá, még párszor meg ismételte, mire elélveztem. Ezután felültem és őt fektettem el. Csókokkal borítottam az egész testét, majd kezembe vettem kemény férfiasságát. Először csak a kezemmel simogattam, majd végighúztam nyelvem rajta, mibe beleremegett. Lassan a számba vettem az egészet és úgy kényeztettem. Wahrt nem bírta sokáig, felült és magára húzott, én meg magamba vezettem férfiasságát. Mindketten hátravetet fejjel nyögtünk fel. Órákon keresztül szeretkeztünk így Wahrt, mikor valaki kopogott.Wahrt csak morgott és nem akart ajtót nyitni, de a kopogás csak nem maradt abba így felkelt felvette a nadrágját és ajtót nyitott, de arra ügyelt, hogy engem ne lehessen látni.
- Mit akarsz?! – morog az illetőre
- Csak bocsánatot akarok kérni öntől és Angel tanárnőtől is. – mondja lehajtott fejjel.
- Nem érdekel a bocsánatod Matt, egészen addig, míg nem gondolod komolyan. Az apád parancsolta, meg hogy kérj bocsánatot. Nem önszántadból jöttél. A következményekről, majd még beszélünk. Holnap várom a szüleid! És most menj órára! – morogja és rávágja az ajtót.
Két óra múlva már mindketten csak feküdtünk a kanapén meztelenül és pihentünk. Pont elkezdtünk felöltözni mikor valaki kopogott. Gyorsan magunkra kaptuk a maradék ruhákat és kinyitottam az ajtót. Markus volt az, Matt apja, aki a testvériség tagja. Csak maghajlással köszönt majd leült a vele szemben lévő fotelbe. Odasétáltam Wahrt mellé, aki a derekamnál fogva az ölébe húzott.
- Mit akarsz Markus? – kérdi Wahrt, de derekamról nem veszi le kezét.
- Mattról akarok beszélni. – sóhajt
- Felhívott, hogy minden ok nélkül nekimentél. Többet nem mondott, de gondolom ez nem egészen igaz így.
- Hát nem. – sóhajt ő is – Matt nem tud, viselkedi, visszabeszél, nem tisztel senkit! És azért „mentem neki”, mert meg akarta támadni Angelt, azért mert elkérte az ellenőrzőjét.
- Értem. És köszönöm hogy ilyen irgalmas voltál. A törvény szerint halállal kellene lakolnia.
- Így igaz, csak az Angelnek köszönheti, hogy még él.
- Beszélek a fejével. Csak annyit kérek, ne csapd még ki.
- Rendben, de ha még egyszer… - nem fejezi be, de mindannyian tudjuk, mire gondol. Markus csak bólint.
- Hol találom most meg? – kérdi.
- Mindjárt itt van. – mondom és nyílik is az ajtó. Matt, mikor meglátja, apját megijed. Markus felkel és rögtön akkora pofont ad a fiának, hogy az elesik.
- Hogy merted megtámadni Angelt? – esik neki
- Tudod te egyáltalán kicsoda?
- Markus, hagyd! - mondom
- Itt nem tudják a diákok, hogy kik vagyunk. – szól közbe Wahrt
- De azt hiszem, ezek után tájékoztatom őket!
- Miért kik maguk? Maga még a testvériségnek sem tagja! – kiabál Matt.
- Nah ebben tévedsz fiam! Wahrt a legidősebb mindannyiunk közül. Mielőtt elkészült a suli ö volt a vezetőnk, de lemondott és elfoglalta a trónt. Wahrt a királyunk, Angel meg a párja. – oktatja ki az apja, mire nagyot néz.
- Én… én… - kezd dadogni mire Markus hátba vágja
- Én nagyon sajnálom, én… Én nem tudtam és…
- Matt nem érdekel! Innentől van még egy húzásod és repülsz vagy meghalsz. Most csak apád miatt nem rúglak ki, de ha így folytatod…
- Ígérem nem, és tényleg sajnálom. – mondja és kimegy.
- Wahrt, sajnálom és…
- Nem a te bűnöd Markus! – mordul rá, majd elmosolyodik
- Markus, szeretnélek megkérni, hogy légy a fiam keresztapja. – mondja a végét már vigyorogva.
- Ki mondta, hogy fiú lesz?! – ütöm meg a mellkasát, amin még jobban elvigyorodik.
- Én tudom és kész!! – mondja és átöleli a derekam.
- Csak nem terhes vagy? – néz tám mosolyogva Markus, mire mindketten bólintunk.
- Gratulálok, és örömmel leszek. – fog kezet Wahrttal engem meg megölel.
- És mióta?
- Ma tudtuk meg, majd ha végzünk, elhiszem Gabrielhez.
- Estére összehívom a testvéreket és megünnepeljük, hogy jön a következő trónörökös. Persze csak ha nem gond. – mosolyog.
- Rendben, este nyolcra nálunk. – mondom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése