Már két hónapja élek Los Angelesben, de az iskolán kívül még nem jártam sehol. Azóta nagy bánatomra Lucant se láttam. Az egyik barátnőm rávett, hogy menjek el vele pénteken szórakozni.
Aznap késő délután átjött hozzám és ott készülődtünk. Ő öltöztetett engem is, mivel nem nyerte el a tetszését az a ruha, amit én választottam. Végül egy fekete miniszoknyát talált piros toppal és erőszakolta rám; hozzá meg keresett egy tűsarkút.
Már mikor odaértünk leszűrtem, hogy nem nekem való a hely. Túl "durva" emberek jártak ide.
Két órája ott voltunk, mire a barátnőm eltűnt, így egyedül maradtam. Kicsit ugyan zavart, de jól éreztem magam, főleg mikor megláttam Lucant is, aki csak vigyorgott rám. Valamiért késztetést éreztem arra, hogy elcsábítsam, így még jobban bedobtam magam. Annyira belemerültem a táncba, hogy fél óra múlva szem elől veszítettem. Ekkor valaki átölelt a hátam mögül. Éreztem, hogy valamit nekiszorít a hátamnak, ezért meg akartam fordulni, de nem engedte.
- Most szépen kijössz velem, különben elvágom azt a csinos nyakacskádat! - dörmögi a fülembe, mire megijedek és elindulok vele kifelé.
"- Lucan! Kérlek, segíts"!" - gondolatban hívom Lucan-t, bár magam sem tudom, mi értelme, hisz úgyse hallja, de így éreztem helyénvalónak.
A klub melletti sikátorba mentünk, ahol még öt társa ott volt. A fogvatartóm odalökött az egyik haverjának, aki szerintem a főnökük volt. Magához rántott és durván megcsókolt, de mikor nyelvét a számba akarta dugni, ráharaptam. Erre bemérgedt és pofon vágott. Hátraszorította a kezeimet, és a nyakam kezdte csókolgatni. Ekkor már feladtam mindent, már csak sírtam, nem küzdöttem.
- Engedd el! - szól valaki mögülem
- És ha nem?! Mit csinálsz?! - gúnyolódik
Az a valaki kilépett a sötétből és odaállt közvetlen mögém. Lucan volt az, de ahogy elnéztem a fogvatartóm is ismerte; sőt rettegett tőle.
- Lu....Lucan, ne...ne haragudj! Én nem akartam.... - kezd el dadogni
- Engedd el! - ismétli, de alig lehet felismerni hangját, ami megváltozott a dühtől.
Ahogy elenged, Lucan nekiesik a srácnak. Először a főnöknek, elkapta és beleharapott a nyakába és csak pár perc múlva, engedte el és tépte le a fejét. Elindult a többi, lesokkolt sráchoz. Mindegyiket egyesével tépte darabokra, mitől tiszta vér lett. Odajött hozzám és felsegített a földről. Mindenem remegett és rázott a zokogás.
- Jól vagy? - kérdi, mire csak hozzá bújok, és belé kapaszkodok - A kocsiig el tudsz jönni? - erre csak bizonytalanul bólintok, mire felkap az ölébe, és úgy visz el a kocsijához.
Beültet, ő is beszáll és elindulunk. Fél órába telt, mire odaértünk hozzá. Rögtön elküldött az egyik fürdőbe, hogy fürödjek meg, míg ő ment egy másikba.
Már fél órája ültem a kádban, mire nagyjából tisztáztam magamban mindent. Ekkor kopogott be Lucan, majd be is jött. Lerakott egy fekete inget a szekrényre, majd felém fordult.
- Minden oké? - kérdi aggódva
- Nem, semmi sem oké! - mondom, és megint hullani kezdenek a könnyeim.
- Ígérem, mindent időben meg fogsz tudni, de most fürödj meg. Utána meg szépen pihensz egyet, holnap megbeszélünk mindent. - mondja, majd kimegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése