Út a boldogsághoz - A múlt titkai

Mikor kimentem, Lucan már az ágybab feküdt félmeztelenül. Most volt alkalmam jobban szemügyre venni formás testét. Már jó pár perce csak néztem, mire megszólalt.

- Lassan csorog a nyálad! – mondja gúnyosan, mire észhez térek.

- gyere!- hív és közben megütögeti maga mellett az ágyat. Oda megyek és én is, befekszem, majd betakarózok.

- Csak annyit mondj el, ki vitt el abba a klubba?! – kérdi kicsit mérgesen.

- A Gabi, azt mondta, hogy ez jó hely.

- Igen, de te itt túl nagy veszélyben vagy.

- Mi?? Miről beszélsz?! Nem is ismersz!

- Hidd el Cica, jobban ismerlek, mint te magad! Tudok rólad mindent! Tudom, hogy ez a mai este egy kicsit sok volt, de ígérd, meg hogy nem csinálsz semmi hülyeséget magaddal! Ha te megölöd magad, én is meghalok. – erre rákapom a tekintetem, és kérdőn nézek rá. – Még mindig nem értheted, de te vagy a társam. Nem tudom mit szűrtél le a történtekből, hogy mi vagyok.

- Vámpír, elég nagy befolyással. – mondom, miivel kicsit meglepem.

- Talált. És te is az vagy már félig. Nem véletlenül élted túl azt az autóbalesetet. – erre kerek szemmel nézek rá. – Nem emlékezhetsz rá, mivel még nagyon kicsi voltál, mikor megjelöltelek, illetve megharaptalak. – kezeimet a nyakamhoz kapom, amin két pont alakú sebhely van.

- Igen, én voltam. Már akkor összekötődött az életünk. Persze az óta sok minden történt, te s megnőttél, és ha te nem akarsz tőlem semmit megértem de, nem kényszeríthetlek rá. Viszont én akkor is melletted maradok, ha nem egyezel bele. De csak hogy tudd, eddig vártam rád és egykönnyen nem adom fel. Te döntesz, mi legyen, hogyan legyen tovább. – Mondja.

- Háát….. az az igazság, hogy …..

- Tudom hallom a gondolataidat. És ez volt ma a szerencséd. Viszont akkor szeretném, ha ide költöznél, persze külön szobába…. Egyenlőre. De most már aludj! A többit holnap megbeszéljük. Én majd vigyázok rád.

- De ugye itt maradsz?

- Igen.

Pár perc múlva már aludtam is. Épphogy elaludtam rémálmok kezdek gyötörni. Izzadtam és beszéltem álmomban.

- Angel! Angel! – ébresztget Lucan, mire felriadok.

- Nyugodj meg! Nincs semmi baj! – súgja, és magához ölel. – Már vége! Meghaltak!

- De akkor is! Nem merek elaludni. – mondom, mire felül. A hátát nekitámasztja az ágy támlájának, és terpeszbe rakja a lábait.

- Gyere! – mondja és befektet a lába i közé, fejem meg a mellkasára húzza és így ölel át. A hátam simogatja, hogy megnyugodjak.

– Próbálj meg elaludni, megpróbálom kontrolálni az álmaidat. – súgja, de már alszok is. Nem tudom mit csinált Lucan de nem voltak rémálmaim. Csak reggel keltem fel, akkor is a csak, arra hogy csörög a telefonom. Nagy nehezen kikászálódtam az alvó Lucan öleléséből és megkerestem a telefont.

- Igen? – szolok bele komásan.

- Szia!  Hol vagy? Kerestelek, de nem találtalak bent, meg otthon se.

- Jó helyen. Jól ott hagytál!

- Bocsi, de találtam magamnak egy cuki srácot és….

- Ne részletezd, kérlek! Most mennem kell majd hétfőn, beszélünk. – rakom le a telót, mikor látom, hogy Lucan felkel.

- Jól aludtál? – kérdi, mire bólintok és visszafekszem a karjai közé. Szorosan magához ölel és megcsókolja a fejem tetejét, mire felnézek rá. Látom, hogy csillognak a szemei, és egyre közelebb hajol. Végül megcsókolt, de csak az ajkaimmal „játszott” míg én azokat ki nem nyitottam, ezzel bebocsátást engedve neki. Finoman simogatta a nyelvem, csatára hívva azt. Hosszan csókoltuk egymást, csak akkor húzódtam el, amikor megérezem kemény férfiasságát csípőmnek nyomódni.

- Ne haragudj! – mondja

- De nem tehetek róla.

- Nem haragszom csak váratlanul ért. – mondom és visszabújók hozzá és megcsókolom.

- Kicsim jobb lenne, ha befejeznénk, mert nem fogom sokáig így bírni. – súgja de, nem is törődök vele, ismét megcsókolom mire ö átfordít a hátamra. Egyre szenvedélyesebben csókol, s keze már az ing alatt kényezteti egyik mellem, mire belenyögök a csókba. Egyre jobban belemerülünk, de mikor elkezdtem letolni Lucan alsóját hirtelen észhez tért és legördült rólam. Mindketten csak lihegtünk.

- Azt hiszem én, elmegyek és letusolok. – mondja, és feláll, majd elmegy a fürdőbe.

Nem tudom meddig lehetett bent, de mikor kijött én még ugyanúgy feküdtem az ágyban.

- Jól vagy? – kérdi, miközben mellém fekszik és átölel.

- Csak nem sokkot kaptál? – kérdezi gúnyosan.

- Nem de azt jobban el tudnám viselni, mint azt hogy így itt hagytál. Az egész testem „ég a tűzben”.

- Sajnálom. Hidd el nekem sem kellemes, most inkább folytatnám de, tudom, hogy még nem vagy rá felkészülve és nem is szeretnéd igazán, mert megbánnád. – simít végig az arcomon és ad egy puszit a számra.

- Jelen helyzetben leszarok mindenkit! – mondom és odabújok hozzá!

Lucan elmesélt mindent hogy mit jelent, az hogy kiválasztott vagyok. A vámpírok világában nem születnek nőnemű vámpírok így az úgynevezett „kiválasztottak” közül kell párt választaniuk. Elmondta, hogy már kisgyerekként oda és vissza voltam érte mindig a nyakén lógtam. Az egész életemet elmesélte legalábbis azt, amire nem emlékeztem. Az egész délelőttöt az ágyban töltöttük, sőt az ebédet is ott ettük meg. Már túl voltunk a főételen a desszertnél tartottunk mikor egy kis dobozkát vett elő a zsebéből és letérdelt elém.

- Tudom, hogy ez nagyon korai de leszel a feleségem? – kérdi, mivel meglep. Kerek szemmel nézek rá miközben a válaszon, gondolkodom.